Repülős történet, no de, hogy kerül ez ide? Azért kerül ide, mert minden dimenzióra érvényes, bizony, a kötött pályára is!
Vasúton is gyakran hangzik el "Ezt még így soha nem csináltam, de tuti meg tudom csinálni, megvan a rutinom, a gyakorlatom!" 

A történet, amit HÁY GYÖRGY bemutat, veleje a következő:
Két, amúgy kicsit sem rutintalan pilóta, [a kapitány a légitársaság repülési igazgatója és oktató pilóta, az első tiszt egy sokat repült kolléga] berepülést végzett. A gép, egy Airbus A320-as, ami egy korszerű, számos légitársaságnál bevált típus.
Gondolták: igaz, ilyet még sose csináltunk, de mi baj lehet?
= Lezuhanás, a két pilóta és a gép elvesztése.
Miért?

Mert egy olyan feladatot vállaltak fel, amit korábban soha nem végeztek. A feladatra nem készültek fel, bíztak a rutinjukban és a repült óráik nagy számában - ami valóban meg is volt. És bíztak a modern gépben, és annak biztonsági rendszereiben - amik valóban biztonságosak.
Ha működnek.

A berepülő pilóták, szemben a kereskedelmi repülésben dolgozó kollégáikkal, úgy repülnek, hogy tudják, amit tesznek a géppel, ami utasítást kiadnak, az vagy teljesül, vagy nem. Hiszen ez egy berepülés, egy próba, a gép működtető és biztonsági rendszereinek tesztje.
A berepülés során, sok esetben határhelyzetekbe viszik a technikát, ahol az adott berendezés, biztonsági rendszer be kell avatkozzon. Az pedig vagy működik, vagy nem. S ha nem, akkor azt is tudják, hogyan kell eljárni.
Ám ehhez azt is tudni kell, hogy mi az aminek történnie kell, például egy biztonsági automatikának mikor kell működésbe lépnie? Hol a határ, ahol már be kell avatkozzon - ha jól működik.
Sajnos ezt a pilóták nem tudták, tovább mentek a teszttel, a sebességet csökkentve, az átesés létrejöttééig, ahonnan az adott magasságon már menthetetlen volt a gép, zuhantak a tengerbe csapódásig.

Háy György: Az Air New Zealand A320-as perpignan-i katasztrófája