Kisvasút? E-Mobilitás? Természetesen!

Nem. Nem "csak" egy új magyar természet film. Sokkal több.

De, mielőtt elmondanám, hogy mitől sokkal több Az Ember Alkotta Paradicsom mint egy profi természetfilm  (mert amúgy, igen, ez egy igazi profi természetfilm is), nézzük meg a helyszínt:

A TISZA-TÓ a Kiskörei Duzzasztómű felvize. Nagyon fontos létesítmény ez, de kicsit sem a hajózás körülményeinek javítása vagy az energiatermelés a lényege. Bár ezekre is jó hatással van, de ez szinte csak a hab a tortán.
Amitől létkérdés számunkra: a környező területek talajvíz szintjének megóvása, és a mezőgazdasági területek öntözővizének biztosítása. A növények, halak, madarak, no és az emberek meg felfedezték az új vadvíz országot, és kihasználják.

Eleink 150-200 éve hatalmas munkába kezdtek a magyarországi folyók szabályozásával. Országrésznyi területet ármentesítettek. Mekkorát? Több mint 28 ezer négyzetkilométert, ami a mai, Potsdam-Jaltai békeszerződés szerinti Magyarország területének bőven több mint egy negyede!
Íme, innen indultak:

Munkájukkal vált lehetővé téve a modern mezőgazdaság, út és vasúthálózat létrehozása és/vagy tovább fejlesztése, települések növekedése, a hon és a benne élők gyarapodása!

Az pedig nem az Ő bűnük, hogy a munka félbemaradt nálunk.
Bizony mondom a folyószabályozás nem Hungarikum. A világ minden országa komoly erőforrásokat rendel a vizek rendezéséhez. A német az osztrák, a szlovák, a szerb a román ugyanúgy szabályozta vizeit mint mi. DE! Nem feledkezett el a víz megtartó duzzasztók, tározók, és vízlépcsők létesítéséről sem. Amiről mi, a korántsem elegendő számú kivételtől eltekintve, mint a jelen helyszínünk is, sajnos a mai napig nagyon is megfeledkezünk!
Miért? Mindenkit hülyének tartunk, tőlünk minden földrajzi irányba tekintve, hogy ilyesmire költ? Megvéd minket a földrajzi helyzetünk, hisz' a víz lefelé folyik a Kárpát-medencébe, mink vagyunk a lavór alján, nekünk mindig lesz víz? Nincs semmi teendőnk?

Mi is derül ki a filmből?
2022-ben Szolnok városa azért jutott ivóvízhez, mert a Tisza-tóból napi 4 cm-nyi víz elengedésével pótolták a Tisza aszály miatti hiányzó vízhozamát!
Azt a kérdést, most én hozom ide, hogy miért is nem szomjazott ugyanekkor Szeged és Csongrád?
"A Tiszán a szerbiai Törökbecsénél létesült folyami duzzasztó hatására a teljes folyószakasz kisvízi időszakban duzzasztott. A duzzasztó hatás Csongrádig mutatható ki. A duzzasztás következtében a folyó Szegedi vízmércéjén mért korábbi LKV (-250 cm) helyett nyári vízhiányos időszakokban sem csökken a vízszint a negatív tartományba."

Forrás: vizeink.hu - alsó-Tisza általános leírás

Szerbia Törökbecsénél megtart egy adott vízszintet. Ezért nem szomjazott Magyarország érintett lakossága. De, erről nem beszélünk. Biztos nem kéne beszélnünk róla?

Mint ahogy arról sem, hogy hazánk már ismert félsivataggal is "büszkélkedhet".

De ugye Ők a hülyék és mi vagyunk a helikopter?

Térjünk vissza a filmre! Azzal kezdtem, hogy Az Ember Alkotta Paradicsom, a mellett, hogy remek természet film, ennél valójában sokkal több.
De mitől vált többé?

Az utóbbi években több fejlesztés is érintette a tavat és környezetét. A leglátványosabbak a kilátók és a kerékpárút. Amikor egy-egy ilyen megvalósul, kötelező elem a kommunikációja. Két ok miatt is. Egyrészt, hogy a közönség tudomást szerezzen az új lehetőségekről, másrészt, hogy a közösség tudja, mire is fordították a pénzét. [Mert az bizony már néhai  Margit néni, aki kő keményen racionális politikus volt, megmondta: Nincs ingyen-pénz, se állam-pénz, de még kormány-pénz sincs. Csak az a pénz van, amit megtermelt az országunk, és adók és hasonlók formájában befizetett a költségvetésbe. Abból tudunk gazdálkodni. Ez pedig itt és most is igaz, mert mind a hazai, mind az európai közösségből érkező pénzt megtermelte valaki. Pontosabban: sok-sok valaki.]
A megvalósult fejlesztések kommunikációját meg lehet oldani reklám-idő vásárlással, reklám filmekkel, újságírók meghívásával - akik, ha jó program, akár szépeket is írhatnak, stb. Ez a rutin a világon mindenütt.

De az AÖFK csapata másképp gondolta. A cirka negyven millió forintnyi kommunikációra szánt összegből nem óriásplakátok, reklámcikkek, stb. lettek, hanem ez a film. Ami sokkal-sokkal jobb befektetés, hisz' a tegnapi hírnél nincs régebbi, és a tegnapi reklámokra ki emlékszik? Talán csak a média-szakma szakemberei, meg néhány reklám-zabáló.
A film viszont megmarad, és sok-sok éven át sok-sok embernek mesél a Tisza-tó világáról. Emberileg, szakmailag, pénzügyileg egyaránt remek és mintaértékű döntés született. Igen. Itt a minta, hogyan kell gondolkodni a közpénz a köz érdekében való felhasználásáról!
 

A forgatás egy évig tartott száz naptári napnyi anyagot vettek fel, ebből láthatunk egy másfél órát. A forgatókönyvet gyakran felül írták a szereplők: növények, állatok, természeti jelenségek - sőt az emberek. Az ikra figyelésnél a szemétszedő jelenet nem az alkotógárda ötlete volt. Hanem egy, vagy több, felelőtlen embertársunk hagyott szeméthalmot maga után, ami belekerült a kamera látószögébe. S ha már belekerült ...
lett nagyon is elgondolkodtató jelenet.

De, nem. Nem mesélem el a filmet, nem is tudnám, pedig apai ágról én is Tisza-menti gyerek volnék, mint filmbéli túravezetőnk, ámbár soha nem volt lakcímem Tiszadobon.
Amit tudok: szívből ajánlani mindenkinek a film megtekintését
és hatalmas köszönetet mondani az alkotógárdának!