Kisvasút? E-Mobilitás? Természetesen!

Közel fél évszázados (éppen ma 46.éves) szomorú története van annak, de kezdjük egy kicsit messzebbről. Kassa városát 1249-ben említi először királyi oklevél, IV. Béláé, de nem úgy, hogy most alapították, vagy most lett város, hanem hivatkozza a már létező városi kiváltságokat. Ami biztos, Kassa területe a népvándorlás korában lakott volt, bizonyítja ezt egy 1893.évi lelet.

A társasközlekedés Kassán [a társasközlekedés igényének megjelenése fontos indikátora egy település avagy régió fejlettségének!] 1891. november 14-én indult meg, Popper István budapesti mérnök volt a városi teher és személyszállító lóvasút engedélyese. A pacik számát nem tudom, de a társaság 15 db. személyszállító kocsival és egy darab tehervagonnal rendelkezett. 1892-re a vasút elérte Csermelyt ez ma kassai városrész, s ha meg nem szüntetik ezt  a vonalszakaszt 1972-ben, ma milyen remek csatlakozási lehetőség lenne a kisvasútra! Bár e cikk nem a KDHZ-ról szól elsődlegesen, de a végén pontosan oda jutunk, érdemes elolvasni!

No, de térjünk vissza a villamoshoz, ám előre szólok: gőzös-fanatikusok ezt a bekezdést ugorják át!
1895-től úgy döntöttek modernizálják a vasutat, és a következő években folyamatosan hét darab gőzmozdonyt állítottak forgalomba. Ám úgy tűnik a füstösök nem hoztak szerencsét, mert a vállalat 1909-re gyakorlatilag csődbe ment. Azonban Kassa mégsem maradhatott közösségi közlekedés nélkül, így döntöttek a villamosításról.

1913-tól megindult a 800V= feszültségű villamos vasút, Győrből a Magyar Vaggon és Gépgyár Részvénytársaságtól, 18 db. motorkocsit, 5 db. zárt és 5 db. nyitott pótkocsit szereztek be. Az 1-es pályaszámú kocsi ma a brüni múzeumban van, de nem ám Kassáról, hanem Miskolcról került oda, s hogy hogyan, arról olvassátok a villamosok.hu-t!

A huszadik század elejéről ismét egy nagy ugrás immár a közepére, illetve második felére!
Kassán a hetvenes évek végére a villamosflotta gerincét a ČKD Českomoravská–Kolben–Daněk, azaz a Cseh-Morva Gépgyár T3 típusú villamos motorkocsii adták, amelyek 1963-tól futottak a város sínjein, szólóban vagy párban csatolva.

Íme az egyik kassai T3-as, a villamosvezetővel:

Miért pont Ők? Egyikük lesz annak a bizonyos szomorú történetnek a főszereplője, de nem a villamos.

1978. október 30-a volt, hétfői nap, indult a munka és az iskola. Az időjárás száraz volt, de hirtelen lehűlt. A 229-298 pályaszámú csatolt motorkocsiból álló 6-os villamos, utasokkal tele (a kocsik befogadó képessége, száz fő körüli), szóval kb. 200 főnyi utassal, úton volt a városközpont felé.
Az Amfiteátrum megálló előtti lejtőn a szerelvény felgyorsult, a megállón áthaladt. Az egyik túlélő szerint "a villamosvezető kiáltott az utasoknak, kapaszkodjanak nem működik a fék!" ő kapaszkodott. [A fenti kép és ez a visszaemlékezés a tragédia 40. évfordulójára megjelent cikkből - itt.]. Ha nem jön be, akkor az amikassa.sk oldalon keressétek a: "Negyven éve történt a 6-os villamos tragédiája" c. cikket.

A villamos, az utólagos számítások szerint 78-83 km/ó sebességre gyorsulva érkezett a lejtő aljára, ahol a pálya 100 méter sugarú ívvel folytatódik.
Az ívben 35 méter megtétele után (7 óra 20 perckor) a 229 psz. motorkocsi kisiklott, tengelye körül megpördült, és a bal oldalára fekve a park fái közé csúszott. A 298-as is felborult, a jobb oldalára, és szintén a park felé csúszott.

A balesetben nyolcvan utas könnyebben, tíz súlyosan sérült, és kilencen elhunytak. A kilenc elhunyt között volt a 26 éves kocsivezető és négy 14-17 éves diák. [Adatok és további visszaemlékezések a 30. évfordulóra írott cikkből, szlovák nyelven - itt]

A vizsgálat a villamosvezetőt hibáztatta a baleset bekövetkezéséért, de elhunyta miatt nem vonhatták felelősségre. A baleset iratanyagát 1989-ben megsemmisítették.
Kocsivezetői hiba? Műszaki hiba amit a villamos baleseti sérülése miatt nem lehetett biztosan felderíteni, és kimondani? A kettő összjátéka? Csak találgatni lehet, de ezt aligha érdemes.

Amit azonban fontos megtenni, megőrizni az áldozatok emlékét, és ha lehet, tanulni az esetből. Nos, ezért állnak meg a villamosok Kassán a Békemaraton tér felé a domb tetején.

* * *
Kiegészítés, okt.31-én, egy olvasói kérdésre:
A villamos megállásának oka: biztonsági megállás a lejtő előtt.
Így nem lendületből, az engedélyezett pályasebességgel érkezik a lejtésbe, hanem állásból indulva. Ha féknehezmény volna, akkor ez a vezető számára már a lejtőre érkezés előtt felismerhető, és több ideje van cselekedni.

Úgy, mint ahogy a vasúton görpályázáskor tanítjuk:
- a lejttörérs ELŐTT lassítjuk meg a járművet, és tartjuk a nagy lejtőn a csökkentett sebességet, és nem akkor kapkodjuk a féket, mikor már meggyorsult a kocsi vagy szerelvény! Mert terhelt vonatnál, pláne, ha csúszós a pálya, akkor már régen késő, és csak a szerencsében lehet bízni. Ha nem csúszik a pálya, akkor ügyes fékezővel jó eséllyel, további gyorsulás nélkül megfutható lejtő, de megállni, no, az nem fog menni. Szóval megint a mázli faktorban  történik a bizalom. Ezt pedig nem vállalható!

Van ilyen Budapesten is. Biztonsági megállónak hívják. Onnan ismerhető fel, hogy az "M" betű piros, vagy piros alapon fehér. Ilyen Vadaskerti u. megálló a Széll Kálmán tér felé, tehát völgymenetben; a Királyhágó u. megálló (ami igazában a Márvány u. és nem a lejtő elején, hanem a hatvan ezrelék majdhogy végén van) a Déli pályaudvar felé menet; és Margitt híd budai hídfő a Batthyány tér felé menet.
* * *

A 30. évfordulóra emlékhely készült, ahol kassai kisvasutas kollégánk Holécy, Igor és kis csapata idén is mécsest és virágot helyezett el. Szöveg és képek az Ő FB. oldaláról, magyar fordításban:

Pontosan 46 évvel ezelőtt kilencen haltak meg egy tragikus villamosbalesetben a košicei Fesztiváltéren, további 90-en megsérültek. A baleset továbbra is Közép-Európa egyik legnagyobb villamosbalesete. Aktív óvárosiakból álló csapatunkkal közösen emlékeztünk meg erről a tragédiáról, amely megváltoztatta a villamosok közlekedési szabályait a Terasa településről való lehajtónál, közvetlenül e tragédia emlékhelyénél. Higgyük el, hogy ilyen balszerencse soha többé nem fordul elő.