Igen, tudom:
- hogy jön ez ide? -> nem jön, már itt van;
- mi is a köze a blog témához? -> minden is, mert már most mindenhez köze van.

A mesterséges intelligencia története sok-sok évszázadra nyúlik vissza, persze hová tesszük a határt? Ha BLAISE PASCAL 1642-ben megalkotott mechanikus számítógépét ide vesszük, és van rá okunk, akkor bőven sok-sok század.

Könyvtárakat írtak már róla tele, és még fognak is. Irányít munkafolyamatokat és járműveket, de ez már napi történet, ám ezeken felül művész is. Rajzol és verset ír. És innentől ...

mihez kell az öntudat, ha nem a művészethez?

Nyugi.
Megmagyarázható: nem alkot, csak előre megadott (vagy megadott útvonalon kereshető), elemekkel kombinál, és nincs új nap alatt, és a memóriájában.
Jó.
De az ember, és minden gondolkodni képes lény is, pontosan ezt csinálja. Igyekszik minél-minél több ismeretre szert tenni, és azokat, képességei függvényében, szabadon kombinálni.

Tehát gondolkodik?

Mert, ha igen: akkor van, létezik.
Cogito ergo sum - gondolkodom, tehát vagyok. Mondta RENÉ DESCARTES, aki igazában a középkor embere volt, de nagy koponya. Matematikus, természettudós-kutató és filozófus. 

Ám térjünk vissza a jelen időbe!

Nézzétek meg HORVÁTH ANDRÁS filmecskéjét!

Már most ERRE KÉPES az AI,
mi lesz itt később...

Tuti nem bírjátok levenni a szemeteket a képernyőről, és végig nézitek, és nem azért, mert nem is hosszú.